1.nap:

Unatkozom. Vasudvardban nincsen kábeltévé. Semmit nem lehet itt csinálni, csak durva hangú anonim leveleket írogatni Barna Radagastnak meg Kissé Türkiz Manfrédnak. Lehet, hogy belekukkantok a palantírba.

2. nap:

Megismerkedtem egy nagyon kedves fiúval a palantíron keresztül. Azt hiszem nagyon kedvel engem, és nem csak azért mert én vagyok a leghatalmasabb mágus Középföldén. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki.

3. nap:

Kezdek kiábrándulni a palantíros fickóból. Nem akar fotót küldeni, kivéve egy hatalmas szemgolyót ábrázolót. Azt mondja, szégyenlõs, de attól tartok, hogy dagadt, vagy legalábbis szõrõs. Hallottam néhány nagyon ijesztõ dolgot a palantír-kapcsolatokról. Lehet, hogy pihentetnem kéne a dolgot egy ideig.

4. nap:

Na, hogyhogy nem, a palantíros fickóról kiderült, hogy valójában a mordori Sötét Úr. Ez az én szerencsém. Persze, lehetett volna rosszabb is, azt hiszem. Szauron nem dagadt vagy szõrõs, csak a testetlen gonosz. Most mennem kell, itt az idõ, hogy hatalmas démoni sereget hozzak össze Középfölde leigázására. És a manikûröshöz is be kell néznem. Nem egyszerû ám a szép, hegyes körmök karbantartása.

5. nap:

Tipikus. Gandalf épp most rontott be, pedig tudja, hogy rühellem a váratlan vendégeket. Valami gyûrûrõl akart hadoválni, amit az új barátjának adott, ez a perverz vén hobbitb*zi. Szégyent hoz a Rendre. Felvág itt nekem, hogy neki hobbitja van, én meg csak egy szemgolyóval randizok. Nos, Fehér sz*rumánt nem lehet így lefikázni. Nyomtam neki egy-két Mágus Pankrációs fogást. Kiütéssel gyõztem. Sirály.

13.nap:

Belefáradtam abba, hogy nyolcmillió lépcsõt másszak meg, csak azért, hogy Gandalfot szekáljam. Jobb lett volna, ha valami könnyen megközelíthetõ cellába rakom, ahol hatékonyabban tudnám szekálni és nem kellene elõtte reggeliznem.

14. nap:

Na jó, ki a franc köpköd rágót az orkokra? Komolyan.

15. nap:

Éppen egy jó szekálás közepén voltam, amikor Gandalf megszökött. Na mindegy. Legalább megspórolom a napi lépcsõmászást.

16. nap:

Kicsit nézegettem a palantírban. Gandalf hosszú sátortúrára ment négy hobbittal, egy csini tündével, meg egy egész jóképû emberrel - affranc, de hisz ez Arathorn fia Aragorn. Egyszer kirúgtam Vasudvardból, mert folyton azon nyávogott, hogy még nem király. Aztán van itt még egy sötét alak, meg valamiféle szõrõs gõte. Bár lehet hogy az egy törp. Micsoda nyomi banda.

20. nap:

Kereszteztem az orkokat a goblinokkal a Vasudvard alatti tárnákban. Tökre fárasztó meló, mivel az orkok és a goblinok rémes nehezen szaporodnak, a vacsorameghívások és virágok ellenére. Legközelebb valami könnyebbel próbálkozom, mondjuk a goblinokat keresztezem a szurkolólányokkal. Így lesz egy szuper-energikus hadseregem, ami nappal is képes utazni, és nem panaszkodik a rózsaszín egyenruha miatt.

22. nap:

Amikor beleegyeztem, hogy démoni hadsereget készítek Szauronnak, nem gondoltam volna, hogy ilyen mocskos munka lesz. Fenébe, miért kellett nekem Fehér sz*rumánnak lennem? Lettem volna inkább Sárbarna sz*rumán, vagy Halványzöldes sz*rumán. A fehéren minden takony meglátszik.

24. nap:

Ha figyelem a palantírt, talán láthatom Gandalf csúcsos süveg-trükkjét?

25. nap:

Gandalf megcsinálta a csúcsos süveg-trükköt! A Gyûrûhordozó teljesen lehidalt tõle. Aragorn nyilvánvalóan ezerrel nyomul a Gyûrûhordozóra. Samu megöli, ha bármivel próbálkozik.

26. nap:

A szõrõs gõte minden kétséget kizáróan törp. Épp láttam, amikor keresd-a-sisakot játékot játszott az egyik hobbittal. A másik ember, úgy tûnik, a gondori Boromir. Én vagyok az egyetlen, aki mindig is Minas Tirithbe akart lovagolni, és közölni a Helytartóval, hogy a Gondor úgy hangzik, mint a "kondér" és, hogy keressenek egy kevésbé hülye nevet? Lehet, hogy csak nekem tûnik úgy.

28. nap:

Az Uruk-hai-ok majdnem készen vannak. Kicsit néztem a Szövetséget ma is. Boromir meggyõzte a legkisebb hobbitot, hogy "megfújja Gondor Kürtjét". Nem röhögtem ilyen jót azóta, hogy összehoztam a balrogot Gandalffal a Másodkorban és Gandalf a balroggal fizetette ki az éttermi számlát. A palantír király. Jobb, mint a kábeltévé.