Első Kor vége:

A Főnököt marhára elverték a valák. Kilakoltattak bennünket. Lelépek keletre a hegyekbe.

1200 évvel később:

Itt csövezek a Ködhegységben. Szar hely. A törpök mithrilt bányásznak a fejem felett. Hihetetlen nehéz naplót írni, mert folyton elég a kezemben.

Harmadkor, mittudomén mikor:

Ezek a barom törpök rám omlasztották a födémet. Elég volt. Felmegyek.

Ugyanabban az évszázadban, este:

Megettem valami Durin nevű szakállast, meg a fiát. Most persze nyavalyognak. Lesz itt rend!

Párszáz évvel később:

A törpök elhúztak, de orkok jöttek helyettük. Ezek legalább nem bányásznak. Enyém az alagsor. Sokat hörgök és dobogok, a tekintélyem fenntartása céljából. Másnap: A Főnök valamelyik spannja üzent Mordorból, hogy új klubot szervez. Lehet, hogy tud nekem valami melót. Végre történik valami.

Kedd:

Valami turisták jöttek a bányába. Az egyik lelökött egy kiállítási tárgyat a szemétledobóba. Szólok a Kőagyúnak, a trollnak, aki egyébként a helyi erőcsávó, hogy nevelje már meg őket, ne kelljen nekem felmennem.

Szerda:

Kinyírták Kőagyút. Gáz. Az orkok szart se érnek. És a trollok se az igaziak manapság... Megint nekem kell mindent intézni. Megyek felfele.

Ugyanaznap, később:

Ezek a hülye orkok egész nap dobolnak. Már szétmegy a fejem ettől a hangzavartól. Így nehéz lesz meglepni azokat ott fent. Bárcsak kinyújthatnám egyszer a szárnyamat!

Másnap:

Lepukkant egy hely ez a Mória. Egyet mordulok, ledől a fél folyosó. A turisták között van egy csibész Valinorból. Most a Gandalf álnevet használja. Ismerem, nagy spíler. Félek, hogy megszívat.

Péntek:

Utolértem őket. Ásítottam párat, erre ész nélkül menekülnek. Ha lenne hely a szárnyamnak, utánuk repülnék. Ehelyett most billeghetek ezen a hülye hídon. Ilyet is csak a részeg törpök építenek.

Ugyanaznap, később:

Az öreg kókler kemény gyerek. Ráadásul megrongálta a Hidat, ami leszakadt alattam. Gáz. Tudtam, hogy megszivat.

Fél perccel később: Odavágtam egyet a korbáccsal, ez meglepte a vén majmot. Esek lefelé.... de jön ő is! (he-he-he!) Ha leértünk, folytatom.

Tegnap:

Az új film elején ismét felidéztem a jelenetet ott a Hídon. Véletlenül lepillantottam a kép aljára, a feliratozásra, és megdöbbenve láttam, hogy Gandalf "Udún lányá"-nak szólított. Tiszta hülye az öreg. Tudhatná, hogy a balrog bigéknek nincs szarva.

Ma:

Na, ott hagytam abba, hogy zuhanunk lefelé a Hídról. Ezek a marha törp építészek. Ha értettek volna a teherbíráshoz meg méretezéshez, nem itt tartanék. Még most is füstölgök a méregtől.

Később:

Bár magammal rántottam Gandalfot, most már rájöttem, hogy ez hiba volt. Amilyen mázlista, utolértük a kardját. Most itt ül a nyakamon, és piszkál.

Másnap: Szépen világítok, csak nem szeretek fejjel lefelé esni órákon át. A légellenállásom kedvezőtlen, a szél kitépi a naplóm lapjait a kezemből, Gandalf néhányat elkap és kritizálja a helyesírásomat. Na, csak érjünk le.

Péntek:

PLACCCS.

Ugyanaznap, délután:

Bakker. Kialudt a tüzem, és telement a szám iszappal. De legalább Gandalfot is jól összekentem. Különösen a szakálla gusztustalan így, ezekkel a zöldesbarna csíkokkal. Hopp! Elfut... Felfelé? Na ne.

Holnap:

Ennyi lépcsőt még az életben nem másztam meg. Van 1500 négyzetméternyi szárnyam, de repülés helyett egy szűk folyosókon és tornyokban loholok. Kész röhej.

Reggel:

Az erkélyen birkózunk Gandalffal. A morgothfáját, de jó lenne, ha rágyújthatnék! A panoráma csodálatos, de azok a tűhegyes, jeges sziklák odalent nem ígérnek semmi jót. Gandalf több ízben lepillantott rájuk, majd rám nézett. A szeme se áll jól.

Délután:

Megcsúsztam, esek. Hát ennyi. Gandalf majd teledicsekszi a krónikákat, hogy ő dobott le. Így legyen az ember balrog, annyi évszázadon át...